fordítás: Csontos Zsuzsanna
Személyek:
Caroline
dr. Swimmer
névtelen
I. szín
Coral Bay, Ausztrália, március 12-e, csütörtök
Caroline korszerűen berendezett lakása.
Caroline és d. Swimmer a helyszínre érve már messziről elkezdik a beszélgetést.
Caroline: Szia apa! Hallottad a híreket?
dr Swimmer: Mire gondolsz Caroline?
Caroline: Tom Hanks itt van nálunk, úgy értem, hogy valahol itt Ausztráliában. Nem írták meg, hogy pontosan hol… (puszit adnak egymásnak üdvözlésképpen)
dr Swimmer: Igen, Elvisről forgatnak filmet…
Caroline: (szavába vág) De ez nem minden. Hanks megfertőződött a koronavírussal.
dr Swimmer: Ő is?
Caroline: És a felesége, Rita… Rita…
dr Swimmer: (felháborodva) Hogy felejthetted el a vezetéknevét? Hiszen az a neve, mint a strandlabdának a Számkivetett c. filmben.
Caroline: Wilson! Rita Wilson. Hanks az első amerikai celeb, aki koronavírussal fertőződött meg. Apa, én aggódom az életéért!
(több)
dr Swimmer: Nyugalom! Igy vagy úgy, de ő ebből biztosan fog mászni. Nem egy ilyen helyzetből kilábalt már. Emlékszel, hogy négy év után hogy sikerült otthagynia azt a lakatlan szigetet….
(járkálnak egy kicsit és elbeszélgetnek egymással)
Caroline: (lassan megy, imitálva, hogy megkerüli a Holdat) Mindez semmi ahhoz képest, ahogy a megrongálódott Apollo 13-at kivezette a Hold körüli pályájáról …
dr Swimmer: …és vedd még hozzá ehhez, hogy azon a civilizáción kívüli négy éven kívül még egy évet a new yorki Kennedy Repülőtér termináljában töltött.
Caroline: (landolva) …és a repülővel a Hudson folyóba landolt.
(harcot imitálnak, lőnek egymásra, gránátokat dobálnak és úgy játszanak, mint a gyerekek)
dr. Swimmer: Arról még megfeledkeztél, hogy a szomáliaiak elrabolták.
Caroline: És részt vett a második világháborúban Ryan közlegény megmentésében.
dr. Swimmer: (fáradtan utánaszalad) Tudom, hogy megmentette Dan hadnagyot Vietnámban.
(ismét együtt, leülnek)
Caroline: Ó, Tom Hanks! Milyen jó felidézni az emlékezetes filmjeit… de mi a helyzet a koronavírussal folytatott harccal nálad?
dr. Swimmer: Az egyelőre inkább készülődés a frontra a közeledő vírussal szemben. A rendelőmet ma meglátogatta egy régi páciens, lehet, emlékszel rá. Ő egy vírus szakértő és úgy néz ki, mint egy afrikai.
Caroline: Emlékszem rá, ő az, akit visszahoztál az életbe a klinikai halál állapotából? Mikor is volt ez? Azt hiszem, még mielőtt megszülettem. Azt mondtad, hogy majdnem meghalt egy egyszerű nátha miatt.
dr. Swimmer: Eljött hozzám, maga se tudta miért. Elmondása szerint a világ egyetlen nagy védtelen sziget. Azt mondta, hogy a világ még nem döbbent rá, de ő már rájött, hogy mi történik jelenleg. És hogy mindenki rácsodálkozik, hogy mennyire törékeny az emberiség.
Caroline: Valóban bolond. Nem lehet, hogy időnként (ujjával a halántéka körül körözve) na tudod, kicsit őrült? Valóban furcsa.
(kínos csend lesz)
dr. Swimmer: (megsértődve hirtelen témát vált) No és mi a helyzet az újságoddal?
Caroline: Oh! Ma reggel Ámbráscet összehívott minket fiatalokat és azt mondta, írjunk valamit a koronavírusról. (Caroline úgy tesz, mintha aki leült az íróasztal mögé.) Nyájas hangjon azt mondta: (változó hang) „A végítélet közel van! Az első pozitív fertőzötthöz egy íróasztalt tudok adni, de a gyászjelentésekhez már több papír jár, és remélem, hogy lesz még mit tenni. A lárvák a fára menekülnek. Megérkezett az apokalipszis ideje! „
dr. Swimmer: Ha jól értettem holnapra valami eredetit kell írnod erről a vírusról, különben a főszerkesztő nem hosszabbítja meg a munkaszerződésedet, amikor lejár a próbaidőd.
Caroline: Mindjárt lejár! Utálom ezt a gonosz kövér fiút. Hajlandó lenne Kínából vírust hozatni futárral, hogy szprével beterítse vele a várost. (fut és permetez)
dr. Swimmer: Ne túlozz! Ki venne akkor újságot, ha egyszer mindannyian otthon ülünk? Lehet egyszerűen az újság jövőjéért aggódik.
Caroline: (fáradtan és kedvetlenül leül.) Mint mindig, most is igazad van apa.
dr. Swimmer: És akkor mi lesz, addig tervezed a szomszédokat végigjárni, amíg az első koronavírus fertőzöttet megtalálod Coral Bay-ben?
Caroline: Nem, nem tehetem.
dr. Swimmer: Miért?
Caroline: Van vagy ezer oka. Először is nincs hőmérőnk.
dr. Swimmer: Elég, ne is folytasd! Egy orvos, akinek nincs otthon hőmérője – gondolhattam volna. Tudok valahogyan segíteni?
Caroline: (gondolataiba merülve néz rá, mintha meg se hallotta volna) Oh, tipikus apai kérdés! Nem, nem. Ha fertőző főorvos lennél, lehet esélyem lenne arra, hogy alkalmazzanak, de így nincs semmi esélyem. Kidobnak az újságtól.
dr. Swimmer: (megsértődik) Sajnálom kislányom, én csak egy háziorvos vagyok, aki a családok számára az elsődleges kontakt.
Caroline: Ne haragudj rám! Magad is látod, hogy érdekes munkád van. Legalábbis ez a vírusok által sújtott beteged. De hiszen ő egy amatőr virológus. Mivel foglalkozik valójában?
dr. Swimmer: De hiszen mondtam neked, hogy íjakat árul. (íj felajzást imitál) Ő gyártja az első paleolit időszak szerint készült íjakat és lándzsákat, az egész világon árulja őket az internet segítségével.
Caroline: Wow! Szép civilizációs előrelépés, talán megesik egy ilyen úgy tízezer évente egyszer.
dr. Swimmer: Valószínűleg az íjászatot a meditációval összekötve is tanítja.
Caroline: De ő nem őslakos? Tudod, hogy utálom őket, az okoskodó, titokzatos beszédüket. Amúgy honnan jött?
dr. Swimmer: Valószínűleg valamilyen szigetről, mert mindent tud a szigetekről. Hogy melyikről? Az az ő titka. Szeretném tudni magam is.
Caroline: Lehet, nem ártana megkérdezni?
dr. Swimmer: Ah, ez a te internet generációd! Nektek minden olyan egyszerű. Csak egy kattintás és megvan a válasz.
Caroline: És milyen…
dr. Swimmer: (félig viccesen, félig komolyan belekezd) Ha már így van, készíts vele interjút! (tetszik neki az ötlet) Nekem nincs időm hosszabb beszélgetést folytatni vele a rendelőben, de te megteheted. Ő megörül, kibeszéli magát, te pedig gyakorlatot szerzel.
Caroline: (nem tűnik úgy, hogy tetszene neki ez az ötlet)
dr. Swimmer: (büszke magára, hogy megoldotta a problémát) Felhívom és leegyeztetek nektek egy találkozót egy kedves, hangulatos helyen. (átöleli Carolinát búcsúzóul)
II. szín
Coral Bay Beach, Ausztrália, március 13-a, péntek, egy nappal később.
(strand étterme)
Caroline: (magabiztosan belekezd) Arról beszélgettél az apámmal, hogy a világ olyan sziget, amelyet meg kell védeni. Mi, ausztrálok, jól tudjuk, mit jelent egy sziget védelme. Minden repülőtéren és kikötőben ellenőrizzük a kontinensre hozott összes terméket. Minden, ami új, veszélyeztetheti a kontinens természetének egyensúlyát, még akkor is, ha csak néhány almaszem vagy szennyeződés volt egy edzőcipőn. Most azonban nehezebb helyzetben vagyunk. A világban zajló események a legtöbb embert aggasztják, még akkor is, ha ez nem érinti őket személy szerint, és még csak távolinak tűnik.
névtelen: Ez olyan, mint a cunami, csak lassabb tempójú.
Caroline: (ellenszenvvel) De hát nem lehet ilyet mondani. Ez pánikkeltés.
névtelen: (majdhogynem ijedten) Ez csak az én véleményem. Hiszen ez sehol sem jelenik meg.
Caroline: (keményen) A kormány azt állítja, hogy mindent kontroll alatt tart.
névtelen: De hiszen ezt sok ember tudatalatt érzi. Az emberek érzik, hogy jön a cunami.
(csönd)
Caroline: (egyáltalán nem követi figyelemmel a beszélgetést, a felvevőt figyeli, jelez, hogy folytassa a beszélgetést)
névtelen: (lassan, bizonytalanul)
Ez egy másfajta félelem… valami hatalmas és elkerülhetetlen félelem. Megpróbálunk nevetni és hozzászokni, de bennünk még mindig él a félelem. A koronavírus eltér az általad említett kontrolltól. Inkább olyan, mintha a fenyegetést egy hajó gépházába rejtették volna, és észrevehetetlenül kijutna a partra. Itt a határátlépéskor a hőmérséklet mérésének ellenőrzése nem segít. Csak téves biztonságérzetet ad nekünk. Ez egy másfajta félelem … valami hatalmas és elkerülhetetlen félelem.
Caroline: (Caroline az óráját nézi, azt szugerálva, hogy csak az idejét vesztegeti erre a bolondra ) Komolyan? Ne túlozz!.
névtelen: (komolyan néz rá) Nem hiszel nekem, hm? Akkor példával magyarázom el neked. Képzelj el egy embert, aki sokat és nagyon gyorsan utazik, mert az idő jelenti a pénzt számára. Például egy globális méretű futárszolgálat alkalmazottja, de nem az az átlagos, mert ő egy mérnök. Gyorsan dolgoznak a futárok világszerte. Reggel Sydney-ben vannak, délután Delhiben, másnap Moszkvában.
Caroline: Úgy érted, hogy olyan, mint a Számkivetett című film hőse?
névtelen: (megörülve) Igen, pontosan így van.
Caroline: Hallottál arról, hogy Tom Hanks és az ő…
névtelen: Már tegnap…
Caroline: Ez szomorú…
(lehajtják a fejüket, egy pillanatra elhallgatnak)
névtelen: Ebben a filmben … a Számkivetettben Tom Hanks éppen egy ilyen embert, egy FedEx mérnököt játszott. Tehát a mi emberünk koronavírussal fertőzött, de elhanyagolja a betegség tüneteit.
Caroline: Emlékszel (felugrik, megragadja az állát, majd foghúzást imitál) Hanksnek a filmben fájt a foga, ami miatt később majdnem meg is halt. Magának kellett eltávolítania azt a fogat, kiverve egy korcsolyával, egy korcsolyacipővel, amit abban a csomagban kapott meg, amit a tenger kivetett…
névtelen: (feldúltan utasítja Carolinát) Hagyod, hogy befejezzem? Nos, vírussal fertőzött emberünk minden nap szoros kapcsolatba kerül egy tucatnyi emberrel a világ különböző pontjain. Kis futárszolgálatos repülőgépekkel utazik. Senki sem méri a hőmérsékletét a repülőtereken, mert a szokásos repülőjáratokon kívül utazik. Egy ilyen ember két hét alatt gyorsan elterjeszti a fertőzést a világ minden táján.
Caroline: Ez egy nyomasztó forgatókönyv. Ennek ellenére mérni kell a hőmérsékletet. Nem lehet elengedni egy embert csak úgy.
névtelen: Szerény véleményem szerint ez azonban csak lelassítja a globális szökőárt, ami azért fontos, mert minden egészségügyi ellátórendszernek van bizonyos szintű befogadóképessége.
Caroline: De hát mégis milyen szinten kellene izolálni? Hogy lehet mindezt megtenni?
névtelen: A szigeten, melyről származom egyszerűen megölnek minden idegent, aki beteszi a lábát.
Caroline: (sokkolva) Ez őrültség! Nem lehet megölni mindenkit, aki fertőzött. Ez embertelen. Még csak nem is logikus. Végül is ennek a koronavírusnak a halálozási aránya csak három százalék. És csak öreg és beteg emberek halnak meg.
névtelen: És, ha csak legyengült immunitású emberek élnének egy szigeten, akik az elkerülhetetlen fertőzéstől mind meghalhatnának?
Caroline: Akkor sem lehet senkit megölni. Inkább el kell egy szigeten izolálni őket a világtól.
névtelen: Ha mindezek ellenére a kintiek mégis be szeretnének egy ilyen zárt szigetre jutni?
Caroline: Minek?
névtelen: Meglennének a saját irracionális okaik, de ez most lényegtelen.
Caroline: Akkor a sziget lakosainak meg kell védeniük magukat.
névtelen: Hogyan?
Caroline: Úgy, ahogy tudják.
Fel kell állítani figyelmeztető táblákat, felhívni a figyelmet az interneten, és az ENSZ-hez kell fordulni
névtelen: És ha csak íjjal tudnak védekezni?
Caroline: Íjjal védekezni? (nevetve) Ilyen régimódian?
névtelen: Igen, az én szigetemen csak ijjal tudnak lőni. Ezt tesszük a tizedik század óta…
Caroline: (nem fogja vissza magát, megemeli a hangját) Honnan a csudából jöttél? Pápuai vagy?
névtelen: (habozik elmondani, halkan beszél) Hát én… hát én… az Északi-Szentinel-szigetről származom…
Caroline: Mi?! Arról a Szentinelről? A bolondját járatod velem?
névtelen: Ha lenne hozzá bátorságom.
Caroline: (felugrik és lázasan el kezd agyalni)
Tudod mit jelent ez? Ha ez igaz, akkor ezért az interjúért nemcsak munkát fogok kapni a Timesban, hanem egyből Pulitzert is! Senki sem beszélt még senkivel az Észak-Szentinel-szigetről. Egy újságíró számára ez olyan, mint a világ történetében elsőként engedélyezett interjú egy földönkívülivel.
névtelen: Úgy nézek én ki, mint egy földönkívüli?
(mindketten elmosolyodnak)
Caroline: Jó. Úgy tudom a földönkívüliek nem pólóba meg farmerbe járkálnak.
névtelen: Es nem isznak pina coladát a korallzátonyokon.
Caroline: Nem, de Ausztralopitekusznak se tűnsz.
névtelen: (majomkodik karmolászva az oldalát) Tény, hogy nem rohangálok meztelenül ütővel csapkodva.
(mindketten elnevetik magukat, majd elcsendesednek)
névtelen: Caroline, mit tudsz egyáltalán Szentinelről?
Caroline: („emlékeiben kutatva” felnéz) Valójában … semmit. Amit az enciklopédiában összezagyválnak: Szentinelben élnek a szentineliek, akik szentineliül beszélnek.
névtelen: Vagy úgy, a ti wikipédiátok… és földrajzot nálatok nem tanulnak az iskolában?
Caroline: Az Északi-Szentinel az Andamán szigetcsoport egyik szigete a Bengál-öbölben. Hivatalosan Indiához tartozik, de ennek nincs jelentősége, hiszen a lakosai még csak nem is tudnak róla. Az a tucat, esetleg több száz ott lakó ember még csak nem is tudja, mi az az India. Nem tudnak semmit sem a világról, és mi se tudunk semmit róluk.
névtelen: Ez még igaz is lehet.
Caroline: Komolyan? Te tényleg ebből a Szentinelből származol? Hiszen ezt a szigetet egy korallzátony veszi körül, mint egy szinte átjárhatatlan falat képezve a kívülről érkező emberek számára. Az év folyamán csak egy rövid ideig lehet bejutni.
névtelen: (elégedetten) Látod. Tudod, hogy ez egész sok.
Caroline: Olvastam egy cikket a National Geographicban évekkel ezelőtt. Aszerint a bennszülöttek nem akarják elhagyni a szigetet.
névtelen: Nem csak, hogy nem akarják, nem tudják. Az ár olyan erős, hogy nem tudnak kijutni a primitív csónakjaikkal. Csak egy irányra szóló jegyet kaptunk.
Caroline: Értem. Ez olyasmi, mint a Számkivetett című filmben. A futárszolgálat repülője, amellyel Hanks lezuhant az óceánba egy sivatagi sziget közelében. Megpróbált elúszni tőle, de nem tudott. A hullámok visszadobták. Majdnem megölték.
névtelen: (hirtelen megihlette a kíváncsiságát, rejtvénnyel áll elő) Emlékszel Hanks lemezére, vagyis arra, amit a filmbeli Chuck Noland adott a fiúnak, aki Moszkvába szállította az első csomagját, ezt a csomagot az ébresztőórával? (válaszra vár)
Caroline: (Caroline forgatja a fejét hallgatásában)
névtelen: Ez Presley lemeze volt. Van ott belőle bőven. Elvis a temetőben, Elvis az autóban, Elvis a rádióban!
Caroline: Azt vágod, hogy Hanks most a híres és titokzatos „ezredest” alakítja, Tom Parker szerepében játszik. Kétségkívül Robert Zemeckis a forgatókönyv megírásakor jól szórakozott.
névtelen: Zemeckis egy fiktív valósággal játszott a képernyőn, idő pedig a valódi valósággal.
Caroline: Akkor ez nem véletlen? Ez amolyan időfolyosó?
névtelen: (a film jelenetének lejátszása, határozott tanári hangon beszél) „Az idő kimagyarázhatatlanul uralkodik. Egészséges vagy beteg. Éhes, részeg, orosz vagy amerikai. Olyan, mint a tűz – elpusztít vagy melegít. Ezért van minden FedEx irodában egy óra. Az óra szerint élünk és halunk. Soha nem hagyjuk figyelmen kívül és soha nem engedjük magunknak, hogy elveszítsük az idő nyomonkövetését.”
Caroline: (meghatódva) Ezek voltak a film hősének első szavai! Ennyire ismeri ezt a filmet? Csak arra emlékszem, hogy Hanks 20 kilót veszített a szerep kedvéért – én is azt szeretnék.
névtelen: De előtte meghízott.
Caroline: (csalódottan) Ah, akkor az inkább a másik véglet…
névtelen: Hanks a Számkivetett című filmben olyan embert alakít, aki időt takarít meg. Néha többet, néha kevesebbet. Mások pénzt vagy egészséget gyűjtenek, ő időt takarít meg. Mentálisan egyáltalán nem beteg. Ez nem egy mánia, csak egy életmód.
Caroline: Emlékszem, hogy szinte már megszállott módon ebben a filmben újra meg újra megjelentek az órák: kézi, digitális, napelemes…
névtelen: Ez az ember szó szerint egy stopperrel a kezében létezik. A ténykedései között nem fér bele egyetlen késés sem. Egy pillanat se a pihenésre, a gondolkodásra és a szeretetre. Egész életében versenyt fut az idő múlásával, gyorsan peregnek az események az idő múlásával, és – furcsa módon – ahogy kergeti, el is kapja. Kezdetben másodperceket spórol meg. Később, akár perceket és órákat… Ez még nem minden! Minden napot, hetet, hónapot összegyűjt magának… Amit most megtakarított, az puszta időrablás lett.
Végül a kizsákmányolt idő rabja kritikus állapotba kerül: négy évre. Túl nagy a különbség az általában uralkodó és a tényleges életének ideje között. Bekövetkezik egy katasztrófa, amelynek eredményeként a világon kívülre kerül.
Itt azokat az éveket, amelyeket másodpercek ellopásával mentett meg, ki kell most használnia, meg kell ragadnia. Egész idő alatt a legkisebb szünet nélkül élt. Így az idő foglyává vált. Nem talált menekülést a börtönből. Nem szentelhetett egy pillanatot sem olyan tevékenységeknek, amelyek valaha annyira kitöltötték az életét.
Másodpercről másodpercre, percről percre megfizette minden adósságát. Megmérte a saját maga által készített órával a napsugarat – a cellájában – azt a bizonyos napsugaras naptárt. Négy év az utolsó napig. Végül lecsorgott a homokóra utolsó szemcséje is. Visszatért a világba.
Caroline: Emlékszem, hogy az óceán vetett a partra segítséget neki: valami műanyag ajtót, valószínűleg egy WC deszka darabját. Sokáig elgondolkodott azon, hogy mit jelent ez az ajándék. A szél fújt, felfordította az ajtót. Megértette, hogy tutajának vitorlára van szüksége, hogy kiszabadulhasson a szigetről és visszatérhessen haza.
névtelen: De itt furcsa dolog történt, egyszerűen elképesztő. Többé nem térhetett vissza arra az időpontra, amikor is kivetették a világból. A világ egyáltalán nem állt meg, nem várt rá. Négy év telt el a világban, és az élet ő nélküle ment tovább.
Tehát visszatért egy másik, megváltozott világba. Egy olyan világba, amelynek ő négy évre meghalt. Egy olyan világba, amelyben már nincs olyan helye neki. – mint egykor volt -, mert abban már valaki más kapott helyet.
Ez az ember egy drámai választás révén szembesült az eddigi életével kapcsolatban. Megtehette, hogy úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Mindennek ellenére úgy élhet, mint korábban. Becsaphat vele másokat és magát is, de így élhet legalább. Így tehetett volna, csakhogy a lelke, amely egyszer megfékezte őt az időrablásban, meg lett volna törve.
Szóval mi a második opció? Folytassa a saját maga büntetését. Most önként él a világon kívül. De miért? Mi értelme ebben? Maga sem tudja. Nem érti az értéket, csak érzékeli, de hajlandó ezt az utat követni.
Caroline: Így volt ebben a filmben… habár teljesen másképpen mutattad be.
névtelen: A Számkivetett a Robinson Crusoe-nak egy látszólag új verziója. Igaz, hogy ezt a filmet a modern ember vad természettel való küzdelmének képeként lehet tekinteni. Egy embertől megfosztották a nyilvánvaló és szinte szükséges eszközöket, például a gyufát vagy a telefont. Véleményem szerint ennek a filmnek a nézése azonban csak időpocsékolás.
Caroline: (vidáman, lelkesedéssel) Ez a legmodernebb filmélmény. Csodálatos, színes látvány. A legcsodálatosabb a balesetes jelenet… erős idegekkel rendelkező emberek számára. Megható a jelenet Wilsonnal, aki az egyetlen barát, akivel a hős megosztotta magányát. Megható és mégis megdöbbentő, figyelembe véve, hogy ki vagy mi volt, Péntekkel egyenértékű.
névtelen: Számomra a Számkivetett több volt, mint egy kalandfilm. Ez a film olyan kérdés volt, amelyet a filmkészítők feltettek előttem, nekem. Megmutatták az órát. A tekintetem az életem ketyegő órájára fordult. És megkérdezték tőlem: Mihez akarsz kezdeni ezzel az idővel? Hogyan akarod kihasználni ezt az időt? Az a döntés, amelyet most hozol vagy nem hozol, befolyásolja egész életed. Az időd pedig véges.
Caroline: Ezt kellene megírnod.
névtelen: Ó, ez csak fikció. Noha Monuriki, ahol a filmet forgatták, valóban létezik. Ma a Fidzsi-szigetek e mikroszkopikus szigete a Castaway Island nevű turisztikai attrakciójának számít. Mi, a Szentinelnél, nem vagyunk olyan helyzetben, mint a film hőse. A Szentinel sokkal nagyobb, és számunkra az egész világot jelenti. Kevés dolog van itt, de mindent megteszünk a túlélésért: halak, rákok, növények… És természetesen a családok, amelyeket meg akarunk védeni.
Caroline: Megvédeni az idegenektől?
névtelen: Nem csak az idegenektől, hanem amit magukkal hoznak.
Caroline: Mit hoznak magukkal? Civilizációt? Az szentineliek még házakat sem építenek. A földön alszanak. Szükség van a civilizációra, igaz?
(Caroline beszéd közben egyre inkább szembesül saját gondolkodásmódjának korlátozottságával) Gépek… tévé… telefon… internet? Képzettség? Legalább gyógyszerekre szükségetek van.
névtelen: De hiszen tudod! Gondolj bele, mit hoznak magukkal az idegen emberek!
(csönd, el tud töprengeni)
Caroline: Vírusokat?
névtelen: Igen.
Caroline: De honnan tudtok a vírusokról?
névtelen: Nem tudunk. A ti tudósaitok számították ki, hogy több ezer éve Szentinelben a világtól elszigetelten élünk. Abban az időben, amikor a kontinensen az emberek különböző fertőzésekkel szemben ellenállóképessé váltak, mi nem. A sziget története során sokszor idegen emberek jöttek a szigetre föld többi részéről és akaratlanul halált okoztak nekünk. Csak néhányan, a legerősebbek maradtak életben. Hasonló volt a helyzet Ausztrália vagy Amerika gyarmatosításakor. Nyilvánvaló, hogy a bennszülöttek többsége meghalt a fehérekre ártalmatlanná vált betegségekben, például a himlőben. Például Amerikától eltérően a Szentinel 70 m2– en, szerencsére nincs semmi, amire a civilizált emberek vágynának. Meg tudjuk védeni magunkat, bár nem mindig, mert kevesen vagyunk..
Caroline: Mire gondolsz?
névtelen: Kíváncsi felfedezők mentek a tiltott szigetre. Számukra a zsákmány nem arany vagy olaj volt, hanem hírnév – egy sikeres könyv írása vagy egy tudományos újságban való publikálás.
(néz rá sokatmondóan)
Caroline: (szégyenkezve leveszi róla a szemét)
névtelen: A kutatók egy csoportja egyszer elment az Észak-Szentinel-szigetre és olyan sokan voltak, hogy a lakosok nem merték megtámadni őket. Elrejtőztek a sziget mélyén. A faluban a kutatók csak két időst és négy gyermeket találtak. A kontinensre hurcolták őket. Az idős emberek gyorsan meghaltak, és hogyan … hát a vírus végzett velük.
Caroline: Ó, értem! És te az egyik vagy ezek közül a gyerekek közül?
névtelen: Majdnem talált. Az „ajándékukat” gyermekekkel – akiket természetesen nem sterilizáltak, mert senki sem gondolt rá – visszavitték. Ez jellemző a fehér ember figyelmességére és a logika hiányára.
Caroline: Úgyhogy hogyan? Akkor hogyan? Hogy jöttél ki? Végül is a szigetet most hindu járőrhajók őrzik. Senki sem tud kiúszni onnan vagy észrevétlenül megszökni.
névtelen: Ez egyszerű. Nézz rá a Google térképre! Mit látsz rajta?
Caroline: (Caroline előveszi az okostelefonját, kicsivel később) Kis sziget kocka alakkal.
névtelen: Mi még?
Caroline: Körülveszi egy korallzátony.
névtelen: És még?
Caroline: Semmi. Ó, az mi a szigeten: Fák, fák, fák.
névtelen: Nem, a folyóban. Itt, a bal oldalon a felső sarokban.
Caroline: Mindjárt, mindjárt! Itt látható a hajótörés helye! Emlékszem. Egy teherhajó merült el a sziget partján, és a legénységet sürgősen elvitte egy helikopter, mert a bennszülöttek meg akarták támadni őket, de ez még mindig semmit sem magyaráz meg nekem.
névtelen: (titokzatosan mosolyog) Mentőcsónak.
Caroline: Milyen mentőcsónak?
névtelen: Ott volt egy kis vitorlás hajó.
Caroline: És te arra úsztál fel?
névtelen: (csendben bólint, majd mindketten csendben maradnak, lassan elkezdenek beszélni, és úgy tárja a kezét, mintha kimagyarázná magát egy elkövetett bűn miatt) Nem tudtam, mit csinálok. Nem … Nem tudtam, mire készülök. Akkor még fiatal voltam. Egy pillanat volt. Azon a napon, amikor a hajó elsüllyedt … reggel … megérkeztem, beléptem a leengedett csónakba, szél belekapott a vitorlába, a félelem összenyomta a szívemet és …
(elszomorodott)
Caroline: …és tovaúsztál. (együttérzéssel) Szegénykém, te hirtelen minden hozzátartozódat és mindent ott hagytál, amit csak ismertél.
névtelen: A Primrose teherhajó 1981. augusztus 2-i éjfél előtt futott a zátonyra.
Caroline: (emlékezetébe merülve) Az … 39 éve volt. És mi történt utána?
névtelen: Az áramlatok Szumátraba vitték. Végül is, ahogy láthatod, itt leltem otthonra, Ausztrália nyugati partján. Megtanultam angolul, civilizálódtam.
(nem túl meggyőzően mosolyogva) Vicces paradoxon: abból élek, amit az apám tanított nekem – íjakat készítek.
Caroline: Ezek a vírusok – nem öltek meg téged? Ó igen, hiszen az apám…
névtelen: Beteg voltam, sőt halott voltam, de az apád és az apám megmentett engem … az apám a mennyben
Caroline: Ja, hogy spirituális kapcsolat az apáddal?
névtelen: (apai hangon) Nem, te butus! Istenről beszélek.
Caroline: Hiszel Istenben? Milyenben? Szentineliben?
névtelen: Nem. Abban az Istenben hiszek, akiről a Biblia ír.
Caroline: Komolyan. (úgy nézett ki, mint aki keres egy láncos keresztet a nyakában vagy egy amulettet vagy egy spirituális gyűrűt a kezén) Jó, hogy megtértél. Félek belegondolni, hogy mit gondolnak az emberevők.
névtelen: (felháborodva) Az szentineliek nem kannibálok. Ez csak egy alaptalan legenda, amelyet régen gondoltak a szigetlakókról. (egy kicsivel később) A keresztények az emberevők.
Caroline: Tudod mikor?! Hiszen a keresztények jó emberek!
névtelen: (egészen komolyan kérdezi) És nem eszik meg Jézust?
Caroline: Kenyeret eszünk és bort iszunk. Hisszük, hogy ez Krisztus teste és vére, de nem szó szerint. Különben is, mi nem ölünk meg azért valakit, hogy olyan erővel rendelkezzen, mint Pápua kannibáljai!
névtelen: Nem?! És kik a bűnösök Jézus halála miatt: a kétezer évvel ezelőtt élő zsidók vagy Krisztus ellen bűnt elkövető mai bűnösök?
Caroline: A vasárnapi iskolából emlékszem, hogy a mi bűnünk.
névtelen: És nem vesztitek el a Szentlélek szellemi erejét azzal, hogy Jézus testét megeszitek?
Caroline: Lehet így is mondani.
névtelen: Hallottál már az eucharisztikus csodákról? Arról a tényről, hogy ostyák esetében a független tudósai ismételten megerősítették az emberi szívizom jelenlétét az agónia állapotában?
Caroline: No az egy csoda.
névtelen: Csoda, ami tény. Magad is láthatod, hogy a keresztények kannibálok: megölik az embereket felfoghatatlan lelki okokra hivatkozva, mert ti annyira megvilágosodottak vagytok.
Caroline: De hiszen te azt mondtad, hogy keresztény vagy.
névtelen: Valójában akkor lettem kannibál, amikor civilizált emberré váltam. Azonban korábban, amikor primitív ember voltam, nem kannibál voltam.
Caroline: Melyik oldalon állsz?
névtelen: Mennyire könnyű ez nektek. Isten jó, a Sátán gonosz. Jó a keresztény, rossz a hitetlen. Jó a fehér ember, de más már nem feltétlenül. Ez a Jézus tulajdonosai kiváltságainak nézete … (ironikusan) feltételezve! És ha Jézus dönthetne, hogy hol él ma, akkor mit választana? A Vatikán pompáját, melynek forrásai a Mussolinival kötött megállapodásokban alapszanak, aki állítólag a keresztény világ megmentője volt a kommunizmustól, de ettől még inkább mélybe zuhant? Inkább a rabszolgamunkásokat kihasználó gazdag fehérek, akik megteremtik a harmadik világ országainak szegénységét és megalázását?
Caroline: Miért ne tetinhetnénk a múlttal egyenlőnek el a régi egyházi hibákat? Ezek más idők voltak.
névtelen: De hiszen ez egy aktuális probléma: mi köze van a Vatikán bankjának Jézus szegénységről szóló tanításához? A Vatikánnak el kell utasítania ezt a terhet, mert egyenlővé válik azzal a világgal, ahol az abszolút kisebbség birtokolja a tőke abszolút többségét. Néhányan olyan gazdagok, hogy magánszigeteket vásárolnak. Eközben sok primitív nép számára a tulajdonjog csak valami elvont absztrakció volt. Régen a föld mindenkihez tartozott, mivel mindig a levegővel együtt járt. Ez a világ, a civilizált világ a feje tetejére állt. Képzeld el, hogy sok primitív ember nyelvében, akik akár a szigeten, akár valahol a kontinensek nehezen megközelíthető sarkában éltek, nem léteztek olyan szavak, amely hazugságot vagy lopást jelentettek. Ezek a népek egyáltalán nem tudták, hogy lehetséges-e ilyen bűncselekmény elkövetése. Amint elérték ezeket a helyeket, a civilizált emberek nemcsak testi betegségektől, hanem lelki betegségektől vagy másfajta civilizációs korrupciótól kezdtek el megbetegedni.
Caroline: De hiszen mindig is jót akartunk. Szétküldtük a leginkább hívő embereket, misszionáriusokat.
névtelen: Vagy küldték magukat, mint ahogy ez az amerikai John Allen Chau tette, aki másfél évvel ezelőtt Jézus nevében megérkezett Szentinelbe. Megszegte a törvényt – ami egy kontinentális törvény és egyúttal a sziget törvénye, az egyetlen törvény, amelyet az szentineliek állítottak fel.
Caroline: Igen, a halála nagy visszhangot kapott a médiában. De nem volt fegyvere. Csak a labdája és a Biblia volt nála. Csak játszani akart a gyerekekkel és az Evangéliumot hirdetni.
névtelen: A jóakarat nem egyenlő a jótettel. A probléma az, hogy nem tudod elválasztani Istent – egy olyan Istenről, aki minden ember apja és a lelkekhez szól – a civilizációjától, egy fehér ember civilizációjától, amely fertőzéseket és bűnöket visz mások életébe. Neked, a kontinens lakóinak úgy tűnik, hogy fényt hoztok a sötétségbe, és ez jót jelent a sziget természetes ökoszisztémájának, a biológiai rendszereknek, de egyúttal egy ez szellemi pusztítás is. Hány nyelv tűnt már el, hányan vesztek el, hány életet oltott ki a világ Jézus nevében a fehér ember őrültsége miatt, amelyben nem mellékesen sokan csak meg akartak gazdagodni?
Caroline: De hiszen segítünk is…
névtelen: (iróniával) Segítség-e az, ha valójában valaki csak maradékot dob oda a saját nagy asztaláról? Értsd meg, hogy a világon a civilizációk különböző sebességgel ütköznek egymásnak. Az tény, hogy az idő valahol lassabban halad, de ez nem jelenti azt, hogy egy másik kultúra rosszabb. Éppen ellenkezőleg, gyakran okosabb – önellátóbb, egészségesebb, boldogabb, családiasabb. Sajnos ezeket a kultúrákat behúzzák a versenybe, a jólétért folytatott versenybe. És csakúgy, mint a fehérek globális civilizációja, mint egy fekete lyuk, minden egy kultúrába torkollik, amelyben az idő természetes, lassú ütemben folyik.
Caroline: (csönd, Caroline megpróbálja összeszedni a gondolatait)
Ha jól értelek téged, akkor a nyugati civilizáció olyan, mint Tom Hanks ebben a filmben: az időt üldözi, rabolja és mindez egy katasztrófába torkollik, hogy majd később szétessen és kifizesse az adósságot, az idő adósságát?
névtelen: ( bravózva üdvrivalgásban tör ki) Bravó, Caroline! Jól értetted Caroline! Ragyogóan értelmezted. Látom, hogy a riporter mögött a éles értelem és egy nagy szív érzékenysége rejlik. Az emberek büszkék lesznek rád.
Caroline: (elszégyellve magát) Köszönöm.
névtelen: Nézd meg, mi történt Kínában, a világ leggyorsabban működő gazdaságában? A koronavírus éppenséggel megállította. A gyárak leálltak. A nagyvárosok lakosait saját apartmanjaikba börtönözték. A tudósok szerint még a föld is fellélegzett, mert csökkent a széndioxid-termelés. Azt hiszem, hogy hamarosan valami hasonló fog bekövetkezni a világ többi részén is. Mi lenne, ha a világ négy évre megállna, mint a filmben? Vajon új autókat kell még gyártanunk? Le kell cserélnünk a ruhát minden évszakban, mert a tervezők új divatot teremtenek? Képzeld el ezt a négy évet! Egészségesebbé válik a világ a cselekvés hiánya által, alvás közben…
Caroline: Az maga a rémálom lenne! Csődök, növekvő munkanélküliség… Te kiprovokálod Isten büntetését?
névtelen: Nem mondanám. Inkább ideje lenne egy spirituális fejlődés bekövetkezésének, amely magában foglalja a félelmek és vágyak kiszabadulását. Befolyásuk alatt egó és feszültség jön létre és felerősödik. Tőlük felszabadulva, megszűnik, azonosulunk az egóval és elkezdünk azonosulni a lélekkel, így végül itt és most élünk. Nem, ez nem büntetés. Ez a civilizáció bölcsességének természetes következménye.
Caroline: Vannak azonban olyan dolgok, amelyek a nyugati civilizációban teljes sikert hoztak. Például a nyomtató feltalálása! A Biblia minden otthonban megtalálható!
névtelen: És ennek köszönhetően fogadtátok be Jézust?
Caroline: Nehéz ezt objektíven értékelni.
névtelen: Nem, nekem nem nehéz értékelni. (állva, mintha a világtérképre mutatna jobbra) Elég, ha csak azt nézem, mit tettek a fehér telepesek az indiánokkal
Mit tettek az oroszok Szibéria őslakos népeivel? (lefelé mutat) Mit tettek az európaiak Afrikával? Minden kontinensen látom lakóik vérontását, amelyet fehér keresztények miatt történtek. Nem csoda, hogy elvesztetted a hited. Neked a kereszténység legfeljebb egy nemzeti múzeum, amelynek jelképe az égő Notre-Dame katedrális.
(rövid szünet, elkeseredve)
Nézz meg egy másik hatást, amely kiszabadíthatja a koronavírust! A templomok a járvány miatt most bezárnak. Természetesen azzal a gondolattal, hogy ez csak átmeneti, megelőző intézkedés. De ha az idősebb emberek többsége meghal az elkövetkező években, akkor az a generáció, amely a eddig a templomokba járt, meghal, és akkor miért nyitnának ki újra a templomok?
Caroline: Túlzol. Az egyház történetében mindig is voltak válságok, amelyeket a kereszténység terjedése követ. Jézus megparancsolta tanítványainak: menjetek világgá és tanítsatok. Nem lehet megállítani. A statisztikák szerint több mint hét milliárd ember van. A keresztények az emberiség egyharmadát teszik ki.
névtelen: Közülük a legtöbb nem is ismerte Jézust személyesen. Csak néhányan érdemelték ki a meghívást és kerültek Krisztus tanítványai közé. A kereszténységnek ténylegesen egy kis szektának kell lennie, olyan emberekből kell állnia, akik valóban megtapasztalták a Szent Szellemet, és megkeresztelkedtek a Szentlélekben, mint ahogy az elején az apostolok cselekedeteiben megírva volt. Jézus igazi tanítványai kivételes emberek, egó nélkül, feszültség nélkül, belső megosztottság nélkül. Olyan emberek, akiket a Szentlélek eláraszt és irányít.
Caroline: Úgyhogy szerinted mit kellene keresztényként tennünk?
névtelen: Talán semmit.
Caroline: Semmit?
névtelen: Semmi sincs, amit világosan kinyilatkoztat neked a Lélek. A fehér keresztény azonban nem várhat, nem tud gondolkodni, Istennek szentelni figyelmét és hallgatni. Fél a meditációtól, mint egy szent vízi ördög. Nem sodródhat az élet óceánján. A fehér hívő megragadja az evezőket, és kaotikusan kapkod velük a vízben, hogy arra sodródjon, amerre azt gondolja, hogy úszni fog az ún. „Jótétben”, és ez létjogosultságot ad minden tévedésnek. (szünet, nyugodtan, a víz fölé néz, de ezután rögtön a szárazföldre néz)
A fehér ember nem ismeri igazán Istent, mert csak tudja, hogy van, de nem érzi. Van tudása, de ez az érzés nélküli tudás semmit sem jelent. Semmit, amit világosan kinyilatkoztat neked a Lélek.
Caroline: Vajon te… te Jézus tanítványa vagy?
névtelen: Ez egy nehéz kérdés. Nehéz neked eldönteni, hogy gondolataim Jézus gondolatai-e. Magad is láthatod, hogy csodálatos, egyedi életem volt. Amit hallottál, csak egy része a csodáknak, amelyeket átéltem, és még mindig bűnösnek érzem magam. Még imádkozni sem tudok. Nem próbálok senkit átalakítani. Nem tartom magam tekintélynek. Csak megpróbálok mindig hiteles lenni. Időnként a vásárlóim, arra gondolva, hogy paleolit íjakat árulok, azt hiszik, hogy animista vagyok vagy, hogy mivel íjászat útján tanítom a meditációt, szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a buddhizmust vallom. Aztán örömmel vezettem ki őket ebből tévedésből, de amikor azt mondom, hogy hiszek Jézusban, általában néma csalódással találkozom.
Caroline: Én is úgy látom, hogy a kereszténység kevésbé vonzó alternatíva nekünk, fiataloknak.
névtelen: Lehet, hogy szellemi szempontból, az idős emberek lelkét nézve most feláldozzák testi életüket, hogy megmentsék a lelkedet, a fiatalabb generációk lelkét.
Caroline: Hm? Érdekes nézőpont.
(kicsit később)
Na és a fiatalok kérdezősködnek, hogy miért hiszel Jézusban?
névtelen: Ritkán. Olyankor azt válaszolom, hogy az ember által létrehozottnál nincs semmi szebb. Nem kell a hívők tömegét néznie, de észre kell vennie Isten szeretetének lényegét. (sétálgat és mutogat) Olyan, mintha megnéznénk egy székesegyházat, és újra és újra megcsodálnánk. Ez a szépség él és naprakész. Megtalálható ezt a szépség az életedben. Az élet értelmének keresése…
Caroline: Inspiráló…
névtelen: És valószínűleg azt vártad tőlem, hogy csak a vírusokkal szembeni félelmeimet osztom meg.
Caroline: Ezt miből feltételezted?
névtelen: Tudod, hogy sokszor súlyos állapotban voltam ártalmatlan vírusos betegségek miatt. Egy fehér és képzett ember számára könnyű: „őrültnek” diagnosztizálni. Különben is, lehet, hogy most felkavarom az állóvize állítólag jól rendezett, felvilágosodott világodban. Hogyan lehetséges, hogy templomba menet, több ezer ember meríti ujjait ugyanabba a vízbe? Van-e annak a szent víznek fertőtlenítő tulajdonsága? Már kiderült, hogy nem. A fertőzések hasonló elterjedését szolgálja az a szokás, hogy a relikviákat megcsókolják. És mi fog történni a kezével a szájához érő közösséggel? A koronavírus meggyengíti a szent tradíciókat, melyekkel igazolják a hitet. A kereszténység, mint tudjuk, egy óriás gyenge lábakon.
Caroline: (kicsivel később csönd). Végre valamit megértettem veled kapcsolatban.
névtelen: És mi lenne az?
Caroline: Hogy te egy olyan ember vagy, aki mindig az árral szemben megy, mindig a saját útját járja. És hogy mindig magányos vagy.
névtelen: Valószínűleg úgy tűnik. A te nézőpontodból, de nem az enyémből. Nem próbálok másképp úszni, mint mások. Ugyanezt mondhatjuk más szavakkal is: Isten az, aki útjára vezet a céljainak elérése felé. Tévedés lenne azt gondolni, hogy magányos vagyok. Inkább csak úgy tűnik, hogy egyedül lehet megtalálni az egészt, és teljes mértékben Istenben hinni.
Caroline: (csöndben elgondolkozik)
névtelen: Tudod miért hívják a Számkivetett főhősét Chuck Nolandnek?
Caroline: Mivel ő egy ember, akit kivetettek a világ, szó szerint „kiűzték az országból”: Chuck No-land. Ő azáltal, hogy elveszíti a helyhez fűződő kapcsolatát, megtalálja önmagát.
Caroline: És a film rejtélyes vége, amelyet a nézők gyakran bírálnak? Hogyan magyaráznád meg azt?
névtelen: Nem érthető meg a kezdet megértése nélkül. Az összes néző az egyik kapcsolatra, Chuck és Kelly kapcsolatára összpontosít, a másikra viszont nem …
Caroline: Mi van a földön? Nincs ott senki.
névtelen: Ez az! Van kapcsolat Chuck és Bettina között! Ezt az epizódikus szerepet csodálatosan játszotta Lari White, de ez a country énekes egy évvel ezelőtt meghalt. A film nyitójelenete, amikor Bettina – a neve azt jelenti, hogy „áldott” – csomagot küld férjének, aki Moszkvában a szeretőjével éppen csalja. Ő az a férj, akit láthatunk a kapunál, Dicknek vagy hogy szólítja?
Caroline: (szájához kapva) ” fasz”…
névtelen: (nevetve rendre utasítja fenyegetően mutatva az ujjával) Négy évvel később azon a kapun, ahol korábban már az volt írva, hogy : „Dick & Bettina” üres hely áll csak, nincs már Dick neve ott. Tehát az az ellopott idő, amelybe Chucknak vissza kellett térnie, elvette tőle a szeretett Kellyét, másrészről pedig helyette teremtett neki egy másik nőt, aki jobban megfelel az „újnak”, a megváltozott Chucknak. Ez Isten bölcsessége, az idő és a sors bölcsessége – függetlenül attól, hogy mi határozza meg, tudatában kell lennünk annak, hogy van egy erő, amely tökéletesen működik, és hihetetlen bölcsességgel teremtette meg az életünket. Ez az erő nem próbál „jó” lenni, mert mindig tökéletes, és tökéletesen működik akkor is, ha fájdalmat okoz. A probléma az, hogy a tökéletességre törekvő emberek nem tudják értékelni és bízni benne. A valóságot, amelyet véletlenszerűnek tekintenek, makacsul megpróbálják rávetíteni saját képzeletükre. Ez a modern ember legnagyobb hibája: vaknak lenni a tökéletesség iránt.
Caroline: Vakság a tökéletességre nézve? Valami ilyesmi…
névtelen: Igen, szelektív látás, részleges észlelés, mint a színvakok. A film premierjén az egyik újságíró megkérdezte Robert Zemeckist: mi volt abban a bontatlan csomagban?
Caroline: És mit mondott erre?
névtelen: Bájos iróniával azt mondta, hogy egy vízálló, napfény által vezérelt műholdas telefon volt benne.
Caroline: Ez vicces.
névtelen: De hogy a befejezést hogyan fejezte be, kifejezi a világhoz való viszonyulását. Imádkozz ebben a helyzetben: Istenem, küldj nekem egy műholdas telefont! Imádkozol és az általad elképzelt módon számítasz a segítségre. A mentésre számítasz, nem ott, ahol tökéletes formájában mindez megérkezik. Ezt a tökéletességet a filmben angyalszárnyak jelképezik, amelyeket Bettinánál és a küldött csomagon látunk, amely – ahogy Chuck a végén mondta – megmentette az életét. A katasztrófa előtt Chuck hitt az emberi rendezettségben, az órák által bevezetett rendben. Még korábban nem vette észre a szellemi rend létezését. Talán a szakmai kötelességérzet miatt, amelyet a csomag kézbesítése miatt érzett, nem nyitotta ki, úgy döntött, hogy személyesen kézbesíti. És akkor a sors segítséget nyújtott neki a szárnyakon: az ajtót, amivel mint egy tutajon vitorlázhatott. A szárnyak, amelyek felemelték őt a gyilkos hullámok fölé, amikor az óceánon járt, és a szél úgy fújta el, mint egy angyal, amelyre már nincs rá szüksége. Tehát lépésről lépésre felfedezte a szárnyakban lévő bölcsességet, mert elvezették egy szellemi útra. Megtanulta mindezt misztikus úton megtapasztalva, és nem erőltetett, vallásos módon. Ebben az értelemben ez a megtérés története, mivel a megtérés nem a vasárnapi misékről kellene, hogy szóljon a templomban, hanem a lélek megmentéséről. És ezt jelenti ez a félénk mosoly a film utolsó jelenetében: látta a szárnyakat Bettina autójának hátulján, és kezdett kétségbeesni, mert elment. Teljesen egyedül volt. Körülnézett, milyen irányba menjen. Vegyük figyelembe, hogy ebben a jelenetben Chuck árnyéka egyszer az egyik oldalra, majd a másikra került, mintha ez a rövid pillanat számunkra egész nap tartott volna. Ez az életének legfontosabb döntése. Most a szabadságban tudatosan el kell döntenie, hogy akarja-e követni a szárnyakat. Számunkra, a keresztények számára a Szentlélek megkeresztelése – ez Jézus, mint Úr és Megváltó személyes, önkéntes és tudatos választása. És egy idő után mosolyogni kezdett – új életbe született -, már tudja, hogy neki nincs más út, mint a szárnyak irányába haladni.
Caroline: De miért festette ezeket a szárnyakat az autóra, a csomagokra, a garázsba? Ez … már kóros volt. Ez volt az ő megszállottsága!
névtelen: Lehet, hogy valójában kitaszított volt egy lakatlan szigetre. Lehet, hogy ezek a szárnyak olyanok voltak, mint palackok, és segélykiáltások voltak, melyeket egy kitaszított az óceánba dob.
Caroline: Ezek után mi következik? Házasság, gyermekek, idill egy magányos farmon, mint egy szigeten az óceán közepén?
névtelen: Igen, a film szempontjából az unalmas – ugyanúgy, mint ahogy unalmasnak tűnik, ahogy a paradicsomban élünk.
Caroline: Nem akarunk a paradicsomban élni?
névtelen: Még egyszer nézzük meg, hogy a filmet hogyan látjuk Chuck, Kelly és Bettina szempontjából, ez beszámol nekünk a világ jelenlegi helyzetéről is. Isten az egyik kezével elvonja tőlünk azt, ami nem megfelelő, a beteljesülésről alkotott képünket – a filmben ez Helen Hunt által játszott Kellyvel való boldogság volt, és a második helyen anyagi jólét világa volt. Azonban, ha egyik kezét elveszi Isten, a másik kezével megadja a tökéletes boldogságot…
Caroline: …esélyt az életre egy ideális társsal…
névtelen: … vagy egy esélyt a világ szellemi átalakulására. (kézzel mutatva) Ezek a kezek egyek, harmonikusan működnek. A probléma az, hogy minden figyelmünket erre az első kézre összpontosítjuk, sajnáljuk, szorongást vagy vágyat érzünk miatta. Meg akarjuk szüntetni, hogy bármit is elveszítsünk ebből az első kézből. Ezt a kezet rossznak, kegyetlennek tekintjük. Még azt sem vesszük észre, hogy mi van a másik kézben. Jézus hasonló módon ismerteti Szent Fausztina nővér naplójában: „Mondja meg a bűnösöknek, hogy senki nem fog megmenekülni az én kezemtől. Ha elmenekülnek irgalmas szívemtől, akkor az igaz kezeimbe esnek. Mondja meg a bűnösöknek, hogy mindig várom őket, meghallgatom a szívverésüket, Írja le, hogy bűnbánaton keresztül, kudarc és szenvedés, viharok és villámok által beszélek velük, az egyház hangján keresztül beszélek, és ha megtévesztőnek érzik a támogatásaimat, mérges leszek, és magamra hagyom őket, és megadom nekik. amit akarnak.”
Caroline: (meglepődve) A legnagyobb büntetés a vágyaink megvalósulása?
névtelen: Mi meglepő ezen? Az idős és beteg embereket megölő betegség nem reagál-e az ilyen emberek iránti tisztelet hiányára a fehér emberekben? Ön elősegíti az eutanáziát, tehát itt tömeges eutanázia formájában valósítja meg vágyait. Volt-e a nácizmus valaha a hívők által támogatott fasizmusra adott válasz? Megnőtt az amit, amibe belevetették magukat.
Caroline: És akkor mi? A mi vágyaink?
névtelen: Ne feledje, hogy Chuck a szigeten öngyilkosságot akart elkövetni. Nem sikerült neki. Aztán végül mégis élni akart. Megértem őt, mert ezt régebben én is megbántam. Elhagytam Szentinelt, elvesztettem a családom, az apám és az anyám, de idővel új családot kaptam, a szellemi családot. Isten apám lett, és częstochowai Anyánk lett az új anyám.
Caroline: (hitetlenkedve) Milyen?
névtelen: Ez a fekete Madonna, akit Lengyelországban imádtak.
Caroline: Miért pont ő? Miért egy ikon a világ másik végéről?
névtelen: Mert fekete. Látott engem. Ha egy fehér bőrű anya jönne, minden bizonnyal elutasítanám. Először azt hittem, hogy Erzulie Dantor, egy haiti voodoo istenség. Fekete volt, karjában gyermek volt, arcán heg. De nem volt olyan kés a kezében, mint a haitinek. Kiderült, hogy ezt a képet a napóleoni korszakban a lengyel légiósok hozták a szigetre. Aztán rájöttem, hogy az eredeti keresztény ikonon fehérre festett, de a képet feketén égő gyertyák megfeketítették.
Caroline: Vicces.
névtelen: Ez vicces a véleményed szerint? Tavaly szeptemberben a Trevignano Romanóban mi Szűzanyánk előre jelzett egy vírusos betegséget, amely Kínából ered és eljut mindenhová a világban. Azt jósolta, hogy több betegség és baj lesz. Jelezte, hogy a világ megtisztításának három év is kell.
Caroline: Nem, nem! Ez túl sok nekem. Mindent összekeversz. Ennek így nincs értelme. Itt egy film, ott a realitás, itt fikció és ott a tudomány, itt a pszichológia és a vallásos kinyilatkoztatások. Ki vagy te? Próféta vagy tudományos-fantasztikus író?
névtelen: Csak azért, mert Isten a Biblián keresztül beszélt, nem azt jelenti, hogy örökre kimerítette az összes kifejezési eszközt. Most új nyelveket beszél.
Caroline: Filmeken keresztül?
névtelen: És miért ne?
Caroline: (mélyen elhallgat)
névtelen: (viccelődéssel próbálja oldani) Isten úgy rendeli, hogy egy lakatlan szigeten legyünk. Küld nekünk egy palackot üzenettel, de nem olvassuk el. Szemétnek tituláljuk. Lehet, most ezzel a palackkal vág minket fejbe, mert ez már az utolsó lehetőség.
(jelzi, hogy ez csak egy rossz vicc volt és megpróbálja felvidítani, felfelé mutat)
Itt az ideje látni, hogy egy angyal állandóan ott van feletted. Nem látod őt, mert nem látod a szárnyát. Lassan megtanulod látni a szárnyait az életében.
Caroline: (továbbra is hallgatva ül, végül lemondóan reagál) Már semmit sem értek.
névtelen: Nagyszerű! Ez a legjobb dolog, amit mondhattál. Ez azt jelenti, hogy elmész végre úszni az óceánba.
Caroline: Már megint milyen óceánban?
névtelen: Istenről beszélek. Hagyd abba az agyalást, kezdj el érezni! Figyelj befelé!
Caroline: (fejéhez kapva )
Úgy beszélsz, mint az összes kísértetjárta őslakos.
névtelen: Igen, az ausztrál bennszülötteknek van egy olyan bölcsessége, amely szerint nem szabad semmit megsemmisíteni, mert az, aki elpusztít másokat, elpusztítja magát.
Caroline: Te megint csak a magadét mondod.
névtelen: Sajnos ez egy fehér ember meghatározása, definíciója. Könnyelműen. Képzeld el, hogy hamarosan megjelenik több vírus is. De az új felismeréséhez sok idő kell, így mindenki öntudatlanul fertőzi egymást. A halálozás száz százalékig terjedhet. Akkor hol fogsz segítséget keresni?
Caroline: (automatikusan válaszol) Az oltásokban, a vizsgálatokban.
névtelen: Hát ez az. A tudásban hisztek, nem az Istenben.
Caroline: Természetesen imádkozni is fogunk.
névtelen: És ha nem sikerül időben elkészíteni egy hatékony oltást, ki fogja túlélni?
Caroline: Senki.
névtelen: Ez teljesen biztos? Gondold meg, ki éli túl?
Caroline: (elmerül a gondolataiba, felkapja a kezét, majd még egyszer elmerül a gondolataiba) Aki nem fertőződött meg. Hülyeség. Talán Isten megmenti az új Noét és családját?
névtelen: (az óceánra mutatva) És az, aki teljesen el van zárva a világtól?
Caroline: A Szentinelben élő emberek! De valószínűleg úgy fognak élni, ahogy eddig, mint az állatok …
névtelen: És mi rossz van abban?
Caroline: Nincsenek tisztában Istennel, nem olvasnak Bibliát, de hiszen tudod.
névtelen: A zsidók is így gondolkodtak másokról, és Jézus, akit elutasítottak a sajátjai, az egyházat a zsidók által megvetett pogányok segítségével építette fel.
Caroline: Mi a végkövetkeztetés? A civilizációnk kihal? Ez a koronavírus-szökőár egy árvíz? Isten kezdje újra? A Szentinel Isten bárkája?
névtelen: A válladon nem tudod hordozni az egész föld terhét. Végül is ez a világ teremtőjének dolga. Hagyd meg ezt Jézusnak. Ő szakember. Bízz benne!
Caroline: De…
névtelen: Ne, ne számíts a cikk ügyes lezárására! Ha bölcsen szeretnéd lezárni, csak tegyél egy kérdőjelet!
Caroline: Ez nem lehetséges.
névtelen: Csak azért, mert mások ezt nem teszik, az még nem jelenti azt, hogy te nem tudod megtenni. Legyél az első, ahogy én is első voltam, aki az őskőkor óta elhagyta a szigetet! Találj egy vitorlát, mint Hanks, mint Noland … még akkor is, ha eleinte csak szemétnek tűnik, csak egy darab műanyag szarnak …
(felugrott a székéből, és a mellére mutatott, majd rámutatott a háta mögött húzódó óceánra)
Hajózz el! Hagyd el a szigetet, ami börtönbe zárt! Utasítsd el az egót! Győzd le a félelmet! Mentsd meg a lelked, amíg megteheted! Előtted van az óceán. Bár azt gondolhatod, hogy ez csak egy nagy űr, de ott van az Isten. Magával visz, csak hagyd, hogy megtehesse! Feledkezz meg magadról és válj vele eggyé! És a válaszod?
(közelebb megy hozzá és érzéssel megfogja a kezét búcsúzóul)
A megfelelő időben a tudás birtokába fogsz kerülni Caroline, most csak sejted a választ, nem kell további kérdéseket feltenned.
III. Jelenet
Coral Bay, Ausztrália, március 14-e, szombat, egy nappal később,
Caroline lakása
Caroline elgondolkodva ül, odajön hozzá az apja.
Nem adnak puszit találkozáskor. Egymástól távolságot tartanak.
dr. Swimmer: Szervusz kislányom! Miért vagy ilyen szomorú? Ó, mégis elvesztetted a munkád?
Caroline: Bizonyos értelemben.
dr. Swimmer: Az mit jelentsen? Mit mondott neked a szerkesztő?
Caroline: (agresszíven) Ez az agyalágyult teljesen megfeledkezett arról, mit mondott nekünk. Mindenki arról ír ma, hogy a belügyminiszter megfertőződött a koronavírussal. Péntek reggel lázzal és torokfájással ébredt. Nem jelent meg a reggeli műsorban a televízióban, csak vizsgálatot csináltatott Queenslandben.
dr. Swimmer: Természetesen hallottam Peter Dutton betegségéről, de mi van veled? Van munkád vagy sem?
Caroline: Nem, már nem dolgozom. Magam mondtam fel.
dr. Swimmer: Miért?
Caroline: Mert ez az egész nem nekem való. Tegnap rájöttem, hogy mennyi feszültséget éltem át az utóbbi időben. Mintha egy karrierért, egy előrelépésért történő feladat elvégzése élet vagy halál kérdése lenne. Eközben az emberek szerte a világon meghalnak a koronavírustól. Ezért döntöttem úgy, hogy szüneteltetem ezt a patkányversenyt, a karantént, az izolációt… Hívd, ahogy akarod!
dr. Swimmer: Szerintem jól fogsz ebből kijönni. Fel a fejjel!
Caroline: (szünet, Carolina messzire elnézve lassan belekezd elszomorodott hangon)
Reggel bevásároltam a hétvégére. Az volt az érzésem, hogy egy másik világban ébredtem fel. (mintha nem tudná elhinni, amit látott)
Az emberek a boltokon kívül állnak, egymástól távol. Nem érintették meg a ajtófogantyúkat, a gombokat. Láttam két embert – egyet kívülről, a másikat belülről – egy pillanatra megálltak, közülök az első merte megérinteni az ajtófogantyút és kinyitotta az ajtót. Felsóhajtottam, amikor az előtte ülő asszony áttörölgette a fizetési terminált, mert be kellett írnom a pin kódot. Láttam egy embert, aki egy pillanatig tétovázott, majd a visszajáró érmékért nyúlt. A normál helyzeteket, amelyekre általában nem figyelünk, most lassítva láttam. Olyan volt, mintha egy normális élet szédítő sebességgel haladna, és minden apró mozdulat halálos balesetet okozhatna. Még azok az emberek is, akik ismerik egymást, félnek közeledni és beszélgetni.
dr. Swimmer: És amikor elhaladnak a járdán az idegenek, egymásra néznek…
Caroline: Hogyan?
dr. Swimmer: Nem tudom megmagyarázni, irracionális – mintha meg akarnák védeni magukat a járókelőktől származó fertőzésektől. Mintha látni vélnék, ki fertőzött.
Caroline: És milyen most, délután?
dr. Swimmer: Az utcák majdnem teljesen elnéptelenedettek. Ez nem az a Coral Bay, amilyet mi ismerünk. Ez valami borzalom.
Caroline: Talán jobb lenne, ha hazamennél. Jobb, ha most anyád mellett vagy.
dr. Swimmer: Rendben. Pá!
Caroline: (visszatartva őt) Apa, várj!
dr. Swimmer: Mi az Caroline?
Caroline: Tudod mi a „ teljes elmerülés”?
dr. Swimmer: Ez egy úszási stílus, egy nagy távolságú feltérképezés, amilyet a triatlonisták úsznak. Úgyis hívják, hogy meditációs úszás. Be kell forgatnod magad a vízbe, siklani egyet, majd egyszer csak lemerülni, könnyedén …
(lassú sikló mozgásokat mutat – siklás a vízben, csend)
Caroline: (Caroline érdeklődve figyel, komolyan, meredten) Ha már minden véget ér, akkor megtanulok így úszni.
dr. Swimmer: Mi?! Te? De hiszen gyerekkorod óta nem szeretsz úszni.
Caroline: Hát ez az. Az óceán mellett élünk, talán a világ legszebb strandján, és soha nem úsztam. Nem gondolod, hogy ez szörnyű? Keresztény vagyok, és soha nem találkoztam Jézussal, talán a mai világ legérdekesebb emberével. Mindegy, sokkal érdekesebb, mint az összes olyan híresség, akik iránt eddig érdeklődtem. Nem akarok meghalni azzal az érzéssel, hogy elszalasztottam az egyetlen esélyem.
dr. Swimmer: Esélyt mire?
Caroline: Magam se tudom, de meg akarom keresni…
dr. Swimmer: Megleptél engem. Eddig sose gondoltál ilyen utolsó, végső tervekre.
Caroline: Lehet Isten azért engedi meg a betegségeket és a szenvedést.
dr. Swimmer: Minek drágám?
Caroline: Azért, hogy megmentse a lelkünket.
dr. Swimmer: Nos, az én küldetésem az, hogy vigyázzak az emberi testre, hogy meggyógyítsam az embereket. Nem értek a lelkekhez.
Caroline: (nevetve)
Ó apa! Férfiasan szeretnél segítséget nyújtani nekem, sajnálom, de nem tudsz. Okés. Végül is a lelkek megmentése … szakember.
dr. Swimmer: Szakember?
Caroline: Igen. Rendkívüli szakember. Valaki, aki egész életében fel volt készülve e feladat teljesítésére. Csak bíznod kell benne.